|
2024-02-24 22:15:38, szombat
|
| |
| |
MESÉK ÉS MONDÁK MÁTYÁS KIRÁLYRÓL . . . 
MESÉK ÉS MONDÁK Mátyás királyról
Link
Link
A Mesék Mátyás királyról tizenhárom rajzfilmje az ország talán legigényesebb rajzfilmes csapatának, a Kecskeméti Stúdió művészeinek munkáját dicséri. A lemezen a sorozat következő epizódjai találhatók meg: 1. Az igaz mondó juhász 2. Egyszer volt Budán kutyavásár 3. Beatrix királyné tréfája 4. A cinkotai kántor 5. A kolozsvári bíró 6. Mátyás király Gömörben 7. A három bakkecske 8. Mátyás szolgái 9. Furcsa látogatók 10. Mátyás kovács 11. A tök és a négy ökör 12. A nekeresdi bíró 13. A névnapi jóslat Extrák: két dokumentumfilm Mátyás királyról és Beatrix királynéról, Bemutatkozik a Duna televízió
Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László
Mesék Mátyás királyról: A CINKOTAI KÁNTOR
Jártában-keltében, egyszer, Mátyás király bevetődött a cinkotai kántorhoz. A kántornak nem volt otthon semmi ennivalója, csak három tojása. Abból készített hát vacsorát az idegennek. Vacsora után megkérdezte a kopott ruhás vándort:
- Egy kis bor jó volna?
- Ha volna, jó volna, de ha nincs, az se baj! - felelte Mátyás.
A kántor nem nyugodott, szerette volna megtisztelni a vendéget. Nézelődött, mit is adhatna zálogba a kocsmárosnak, hogy kapjon egy üveg bort. Fogta a bibliáját, s azt vitte el egy kis itóka fejében, zálogba. Borozgatás közben a kántor megkérdezte:
- Kit tisztelhetek az úrban?
- Sándor Mátyás a nevem. Vándor deák vagyok. Egyébként Budán van a lakásom.
Másnap reggel elköszönt ,,Sándor Mátyás". A kántor semmit nem kért a szállás s a vacsora fejében. Amint Mátyás király hazaérkezett, mindjárt levelet íratott a kántornak: Ezen s ezen a napon keresse fel Budán Sándor Mátyást, legyen a vendége! Felcihelődött a kántor a megadott napon, s felment Budára. A címen, amit Sándor Mátyás megadott, a királyi palota állt.
- Ejnye, tán csak nem tréfált meg engem az a Sándor Mátyás? - morfondírozott magában a kántor. Amint a palota körül csellengett, megszólította egy katona:
- Mi járatban van, atyafi?
- Meghívott ide engem egy Sándor Mátyás nevű deák, aki megszállt nálam minapában egy éjszakára, s megevett három tojást - mondta a megszeppent kántor.
A katona mindjárt tudta, hogy hány a kettő, a király elé vezette az embert. A királynál óriási vendégség volt. Ott parádézott az összes nagyúr, fényes gúnyájában, mert a király kiadta, hogy mindenki a legdrágább öltözetében jelenjen meg. Amikor Mátyás király meglátta a kántort, megölelte, az első helyre, a jobbja felől ültette. Csak meresztgették a szemüket az uraságok:
- Ki lehet az az egyszerű ember, hogy a király így meguralja?
Mátyás király csendet parancsolt, s elbeszélte, hogy vendégelte meg őt a cinkotai kántor, amikor álruhában szállást kért nála. Mindjárt megparancsolta az uraknak, hogy mindenki vesse le a felső ruháját, s adja a kántor hátára. Az urak úgy tettek, ahogy királyuk parancsolta. Szegény cinkotai kántor már rogyadozott a sok drága gúnya alatt. Akkor Mátyás király így szólt:
- Most mindenki váltsa ki a gúnyáját! Tegyetek annyi aranyat az asztalra, amennyit a ruhátok megér!
Az urak sorra lepengették az aranyakat az asztalra, s sorra kiváltották a gúnyájukat. Mátyás király akkor kigombolta a saját, prémes palástját, s a cinkotai kántor vállára borította. Így szólt hozzá végezetül:
- Legyen a tiéd ez a palást! Vidd az aranyakat is, élj boldogul! Azonban első dolgod legyen, hogy a bibliát, amit a kocsmárosnál hagytál, váltsd ki a zálogból! Ezzel a király kegyesen elbocsájtotta a kántort.
Mesék Mátyás királyról: A cinkotai kántor - Videó
Link
Pothurszky Géza: A HÁROM BAKKECSKE
Mátyás király éppen panasznapot tartott
az uraknak lenn, az öreg Duna-parton.
Unta magát nagyon a silány kéréstől,
amik elhangzottak az urak részéről...
- Kicsi a legelő... kevés a jobbágykéz...
drága a napszámos... hogy milyen nagy kár ért...
Közönyből kizökkent, felvidult az arca,
mert megszólította egy kétökrös gazda.
Mátyás felismerte apja volt vitézét,
őhozzá intézte menten a beszédjét.
- Már régen láttalak, biz` megöregedtél,
mióta törökkel rég nem verekedtél.
- Hogy megöregedtem, az nem lenne nagy baj!
De az ökreim is ugyanannyi nappal.
Csak tíz arany híja, hogy újakat vegyek,
azonnal megtenném, meglátná kegyelmed.
Mátyás meg kacsintott menten a gazdával,
feltett néhány kérdést csakúgy hamarjában.
Az urak füleltek, lesték a szavakat,
király az öreggel vajh` miről tárgyalhat.
- Mondd meg hát énnékem igazi hitedre:
most neked mennyire messzi még a messze?
A válasz bizony nem váratott sokáig,
felelé` az öreg: - Az ökröm szarváig!
- Azt is mondd meg: mennyi még a harminckettő?
- Az bizony, jó uram, már csak tizenkettő.
Jött az újabb kérdés a bölcs öreg felé:
- És meg tudnál-e fejni három bakkecskét?
Mosolygott az öreg ezen a kérdésen,
válaszolt azonnal, ugyanúgy, mint régen...
- Meg tudnék, jó uram, miért is ne tudnék?
Megfejnék bármennyit, egy kicsit alkudnék.
- El ne áruld senkinek, miről beszéltem,
ameddig nem látod újra az én képem!
- Úgy lészen, jó uram! Megbízhatik` bennem,
amiről beszéltünk, agyamba rejtettem...!
Az urak most a király felé fordultak,
Mátyásnak intézték menten a szavukat.
- Lám, mily zavarosan beszél a kisöreg,
kapna tíz aranyat, s lenne két új ökre.
- Nem kell az aranyam az öreg gazdának,
jól vág még az esze, megszerzi magának...
Hanem, jó uraim, fejtsék meg szép sorban,
jutalmat ígérek itt, most, azon nyomban.
Azzal lóra pattant, felment Visegrádra,
otthagyva urakat a nagy feladvánnyal.
Nem is tétováztak, az öregnek estek,
árulná el nekik, miről beszélgettek.
- Mindenik kérdésnek húsz arany az ára!
Alább nem is adom, nehogy majd megbánjam!
Sokallták. Megadták, össze-összenéztek,
aztán jöttek sorban a nehéz kérdések...
- Az első kérdésre, messzi-e a messze?
Az ökröm szarváig! Miért ezt felelte?
- Mert még fiatalon messzire ellátok,
ma már csak az ökreim szarvait látom.
- Arra pedig: mennyi még a harminckettő?
Miért azt felelte: már csak tizenkettő!
- Azért mert harminckét fogam volt régebben,
tizenkettő van most, de ezt sem szégyellem...
- Meg tudna-e kend fejni három bakkecskét?
- Meg tudnám, jó uram! - Miért ezt felelé`?
- Erre, hogy meg tudnám! Azért így feleltem,
lám úgy, ahogyan most önöket megfejtem.
Szégyellték az urak, nagyon cudar érzés,
ezért az aranyat rögvest visszakérték.
- Megszegted a szavad, szólunk királyunknak,
nem láttad a képét, titkát elárultad!
- Ugyan, uraim! Én nem láttam a képét?
Minden aranyra a király képét vésték!
Nemegyszer bizony, de hatvanszor is láttam,
azt, hogy buták vagytok, aranyatok bánta...!
Szégyellve magukat mentek Visegrádra,
mert butaságuknak mily nagy lett az ára.
Mátyás csak mosolygott, - mondták, megfejtették!
De bíz` eltitkolták, nagyon megfizették...!
/2015. A szerző a verset "Mesék Mátyás királyról" című filmek ihletésére írta!
Forrás. Poet.hu/
Mesék Mátyás királyról: A három bakkecske - Videó
Link
MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A KOLOZSVÁRI BÍRÓ
Hol volt, hol nem volt, Kolozsváron élt egy kegyetlen bíró. Egyszer Mátyás királynak fülébe jutott, hogy ez a bíró mennyire sanyargatja a szegény népet. Mátyás király szerette a szegényeket, pártolta őket. A gazdagokat gyűlölte, sokszor móresre tanította. Most hát, hamarjában Kolozsváron termett, hogy saját szemével győződhessen meg az igazságról. Álruhába öltözött, s rongyos gúnyájában leült a bíró házával szemben, egy hídra. Egyszer csak jön egy hajdú és ráförmed:
- Mit lopod itt a napot, te nagyorrú? Nem tudod, hogy a bíró úrnál mennyi munka van? - Nagyot húzott botjával Mátyás hátára.
- Mennyi a fizetség? - kérdezte Mátyás.
- Gyere a bíróhoz, az majd megmondja!
A bíró udvarában jobbágyok hordták a fát. Akit a hajdúk elől-hátul találtak, mindenkit odahajtottak fát cipelni. A bíró a tornácon heverészett, onnan szemlélte a munkálkodást.
- Mi a fizetség, bíró úr, a fahordásért? - kérdezte Mátyás.
- Majd mindjárt megtudod, ha huszonötöt vágatok a farodra! - mordult rá a bíró. - Takarodj fát hordani!
Mit tehetett a király? Egész nap hordta a fát. Három hasáb végébe belevéste a nevét: Mátyás! Mátyás! Mátyás! Este fáradtan, éhesen újra csak a bíró elé állt:
- Bíró uram! Fizesse meg az egész napi fáradságomat!
- Hij, azt a hitvány, agg eb anyádat! Te naplopó, te gazember! Vágjatok rá huszonötöt! - adta ki a parancsot a bíró.
A hajdúk egy minuta alatt lekapták a tíz körméről őfelségét, s huszonöt botütést mértek rá. Szorította a fogát Mátyás, és erősen megfogadta, hogy ezt még visszaadja a bírónak.
Ahogy a deresről megszabadult, sietve sietett Budára. Hevítette a düh, s a szégyen. Néhány hét elmúltával a király fényes kísérettei ismét Kolozsvárra látogatott. A bíró alázatosan hajlongott előtte. Így felséges királyom! Meg úgy, felséges királyom! Mátyás egy darabig tűrte, hogy nyájaskodjék, de a szeme villámokat szórt feléje:
- Sok szép fája van, bíró úr! - mondta a király. - Honnan szerezte be kegyelmed?
- Kedves jobbágyaim ajándéka - szerénykedett a bíró.
- S ki hordta be ezt a temérdek tüzelőt? - feszegette tovább a dolgot a király.
A bíró feszengett szorultságában, s azt mondta:
- Az itteni szegények szívességből behordták.
- Dobáljátok szét a farakásokat! - adta ki a parancsot Mátyás a katonáinak. - Három hasábra ráírtam a nevemet, amikor három hete, én is szívességből, itt hordtam a fát. Még most is kék a hátam a bíró úr mogyorófa hájától, amivel a hajdúi megkenegettek.
A bíró csak hápogott ijedtében. A fahasábok hamar előkerültek. Mindegyiknek a végén ott állt: Mátyás! Mátyás! Mátyás!
Akkor a bíró térdre esett:
- Grácia fejemnek, felség!
- Nincs kegyelem! Hitvány féreg! Anyámat agg ebnek nevezted, megbotoztattál, mert a fizetségemet kértem. Népemet ingyen dolgoztattad! Akasztófa lenne a méltó jutalmad! Én beérem azzal, hogy mindenedből kifosszanak. Hitvány szolgáiddal az országból kitakarítsanak.
Híre ment az országban hamar, hogy lakolt meg a kolozsvári bíró gonosz tetteiért. A gonoszok ettől megrémültek, meglapultak, nem merték többet sanyargatni a népet, míg Mátyás király volt az uralkodó. Mióta Mátyás meghalt, oda az igazság
Mesék Mátyás királyról: A kolozsvári bíró - Videó
Link
A NEKERESDI BÍRÖK
Egyik útja alkalmával a király egy olyan faluban pihen meg, melyben igencsak furcsa dolgok történnek. Mátyás szellemi párbajra hívja a régi és az új bírót, melyből a régi bíró kerül ki győztesen.
Mesék Mátyás királyról: A nekeresdi bírók
Link
NÉVNAPI JÓSLAT
Mátyás királyról nagyos sok monda és legenda él hagyományainkban. Az egyik ilyen mese a Mátyás névnaphoz kötődik, illetve egy névnapi jóslathoz.
A mese szerint a király szókásához híven álruhában járta országát, mikor egy jósnő azt jósolta neki, hogy ha nem megy el lopni a következő névnapján meg fog halni. A királynak sok ideje nem maradt, mivel a következő napon volt Mátyás nap, mikor is a főkamaráshoz volt hivatalos ünnepi fogadásra. Így hát az udvari bolonddal a vendéglátójukhoz indultak, hogy valami kis apróságot ellopjanak leendő vendéglátójuktól.
A jósnőnek igaza lett, Mátyás kihallgatta a főkamarás beszélgetését, aki a másnapi Mátyás napi lakomán akarta megmérgezni a királyt. Így viszont a tervből semmi sem lett, a gonosz elnyerte büntetését, a cigányasszony pedig királyi jutalomban részesült
A középkorban szokás volt, hogy a gyermekeket arról a szentről nevezték el, akinek az ünnepnapján születtek, így történt ez Hunyadi Mátyás esetében is aki Mátyás napra virradóra született, és az akkori szokás szerint ezért kapta a Mátyás nevet.
Mesék Mátyás királyról: A névnapi jóslat
Link
MÁTYÁS KIRÁLY MEG AZ IGAZMONDÓ JUHÁSZ (népmese)
Mátyás király meg az igazmondó juhász (népmese) Egyszer a burkus király meglátogatta Mátyás királyt. Mint pajtások köszöntötték egymást, azután azt mondta a burkus király:
- Azt hallottam, hogy magának aranyszőrű báránya van.
- Igaz - mondja Mátyás -, van nekem a juhaim között egy aranyszőrű bárányom, meg van egy olyan juhászom is, aki sohasem hazudik.
Mondja erre a burkus király:
- Én megmutatom, hogy mégis hazudik!
- De - feleli Mátyás király - nem hazudik az, olyan aztán nincs!
- Majd megmutatom én! Megcsalom úgy, hogy muszáj neki hazudnia!
- Fogadok akármibe, hogy nem hazudik - mondja Mátyás király. - Fele országomat odaadom, hogyha elveszítem a fogadást.
- Én meg odaadom a fele országomat akkor, ha nem hazudik! - mondja végül a burkus király.
Kezet fognak, azzal jóéjszakát mondanak, és ki-ki megy szállására. Ott a burkus király felöltözik a parasztruhába, és rögtön kimegy a tanyára a juhászhoz.
Köszönti, mire az visszaköszön.
- Isten hozta, király uram!
- Honnan ismersz te engemet?
- Megismerem a szaván, hogy maga a király - feleli a juhász.
Azt mondja erre a burkus király:
- Adok neked sok pénzt és hat lovat ráadásul, csak add nekem az aranyszőrű bárányt!
- Jaj - mondja a juhász -, a világért sem adom, mert felakasztana érte a király.
Még több pénzt ígért neki a burkus király, de a juhász nem áll kötélnek.
Hazamegy nagy búsan a burkus király, és csak búsul, búsul. Ott volt a lánya is.
- Ne búsuljon, édesapám, elmegyek én ahhoz a juhászhoz, majd én megcsalom.
Úgy is lett. Vitt magával egy láda színaranyat meg egy üveg bort. A juhász azt mondta, nem hiányzik a pénz. Mátyás király meg felakasztja, ha megtudja, hogy hova lett az aranyszőrű bárány.
Addig-addig beszélt, incselkedett a lány, hogy végül megitták az üveg bort. A bortól olyan kedve kerekedett a juhásznak, hogy megígérte a királylánynak, odaadja neki a bárányt, ha feleségül megy hozzá.
Soká szabódott a lány, végül beleegyezett. Azt mondja erre a juhásznak:
- Nyúzd meg a bárányt, a húsát edd meg, a bőrét meg add nekem! Így is lett. A juhász megnyúzta az aranyszőrű bárányt, a királylány pedig nagy örömmel vitte az apjának a bárány bőrét. Örvendezett is a burkus király, hogy a lánya így meg tudta csalni a juhászt.
Eljött a reggel. Búsult erősen a juhász, mit mondjon a királynak, hogy ne tudja meg, hogy az aranyszőrű bárány nincs többé. Elindult a királyi palotába. Útközben többször is elpróbálta, mit hazudik majd, ha a király szeme elé kerül. Beleszúrta botját egy egérlyukba, rátette a kalapját, elhátrált tőle, aztán újra feléje ment, s elváltoztatott hangon így kezdett beszélni:
- Mi újság, szolgám, kinn a tanyán?
- Ott semmi különös, csak az hogy az aranyszőrű bárány elveszett, megette a farkas!
Mikor ezt a hazugságot kimondta, megijedt.
- Hazudsz - folytatta a király hangján -, akkor a többit is megette volna!
A juhász erre kivette botját az egérlyukból, és búsan ballagott a király palotája felé.
Ismét talált egy egérlyukat, abba is beletette a botját, rá a kalapját, felköszöntötte, és elmondta az újabb mondókáját.
- Mi hír a tanyán?
- Az aranyszőrű bárány beledöglött a kútba.
- Hazudsz, mert akkor a többi is beledöglött volna!
Újra csak vette a botját, és bandukolt a kastély felé.
Harmadik egérlyukat is talált, harmadszor is eljátszotta:
- Mi újság a tanáyn?
- Ellopták az aranyszőrű bárány.
- Hazudsz, mert a többit is ellopták volna!
Nem próbálkozott többet a hazudozással, vette a kalapját, botját, és bekopogott Mátyás királyhoz. A burkus király is ott ült a lányával az asztalnál. Már várták, ugyan mit hazudik a juhász.
- Mi újság a tanyán? - kérdi tőle Mátyás király.
- Semmi, csak az, hogy az aranyszőrű bárányt elcseréltem egy szép fekete báránnyal.
- Hát hozd be azt a bárányt! - mondja örömmel Mátyás király.
Azt mondja erre a juhász:
- Ott ül középen!
- Éljen! Nem hazudtál! - kiáltott fel Mátyás király. - Ezért neked adom a burkus király fele országát!
- No, én meg - toldja meg a burkus király - odaadom feleségül a lányomat, mert úgyis szeretitek egymást.
Így lett az igazmondó juhászból burkus király.
Mesék Mátyás királyról: Az igazmondó juhász
Link
EGYSZER VOLT BUDÁN KUTYAVÁSÁR (népmese)
Egyszer volt Budán kutyavásár (népmese)Egyik alkalommal, ahogy megy a határban Mátyás király, ott lát egy szegény embert két rossz lovon szántani. De igazán olyan rossz lovak voltak, hogy meg kellett őket magázni, hogy továbbvonszolják az ekét.
Mátyás király odaköszön:
- Adjon isten jó napot, jó munkát! Halad-e valahogy?
Fogadja a szegény ember:
Adjon isten, éppen haladni csak haladnék, de a lovaim olyan gyengék, minden pillanatban várom, hogy kidőlnek.
- Hát miért nem abrakolja őket jobban?
- Haj, abrak, abrak! Bárcsak a családomnak kenyere volna, de se családomnak, se lovamnak ennnivalója nincs!
A szegény ember szomszédjában szánt egy gazdag paraszt olyan négy lovon, hogy majdnem elrepülnek az ekével.
Azt mondja Mátyás király a szegény embernek:
- Miért nem szól a szomszédjának, hogy segítse kifordítani magának ezt a földet?
- Hej, kérem, ez olyan büszke, nyakas paraszt, hogy az ilyen magamfajta emberrel szóba sem áll. Tán még a levegőt is irigyli tőlünk.
Akkor azt mondja Mátyás király a szegény embernek:
- Ide figyeljen barátom! Adja el a két lovát, és az összes pénzen vegyen kutyákat. Mindegy, hogy a kutya milyen fajta, csak minél többet vásároljon, és ekkorra meg ekkorra hozza fel Budavárra, Mátyás király palotája elé. Azon a napon lesz ott kutyavásár.
Úgy is csinált a paraszt. Eladta a két lovacskát, és összevásárolta a lovak árán a kutyákat. Bizony jó néhány kutyát összevásárolt, talán egynéhányat még úgy is adtak neki, hogy vigye el a portáról.
Akkor a jelzett napon betereli a kutyákat a királyi vár elébe.
Arra a napra Mátyás király a nagyurakat összehívta, és kötelezte őket, hogy legalább egy kutyát mindegyik megvásároljon.
Húsz forintnál olcsóbb egy kutya sem lehet, de ha valaki száz forintot ad egyért, az még nemesebb lesz.
A legelső kutyát Mátyás király vette meg, jó summa pénzt nyomott a szegény ember kezébe.
A kutyavásár nagyon rövid ideig tartott, pillanatok alatt elkelt az egész kutyasereg.
A szegény ember hátitarisznyájában viszi a sok pénzt, és dicsekszik otthon fűnek-fának, hogy a két ló árán vett kutyákért mennyi rengeteg pénzt kapott.
Amikor ezt a gazdag paraszt meghallotta, fogta, eladta mind a négy jó lovát, sőt még a két szép növendék csikaját is, ráadásul két-három tehenet, és ennek az árán a környéken a legszebb kutyákat vásárolta össze.
Mikor a kutyákat összevásárolta, hajcsárokat fogadott melléjük, és elszállította Budavárra. Ott jelentkezett a királynál, hogy kutyavásárt csinál.
De Mátyás király azt mondta:
- Jaj, kedves barátom, Budán csak egyszer volt kutyavásár, és többé sohasem lesz! Csináljon a kutyáival amit akar!
Erre a dúsgazdag paraszt mérgében szétverte az egész kutyanyájat, dühösen hazament, és haláláig átkozta a budai kutyavásárt.
Mesék Mátyás királyról: Egyszer volt Budán kutyavásár
Link
FURCSA LÁTOGATÓK
A királyi várban tudósok és művészek élvezik Mátyás támogatását. Az arany, a környezet, sok furcsa szerzetnek is vonzóvá teszi Budát. Ebből a filmből azt is megtudjuk, hogy állandó kísérője és szellemi partnere, a bolond miképpen került Mátyás szolgálatába.
A tudós embereknek maga a földi paradicsom volt a Budai Várpalota, mert tele van az nagy művészek remekeivel, bölcsebbnél-bölcsebb könyvekkel, nomeg okos férfiakkal, akik mint a kés a késen, úgy élesítik egymáson az elméiket. Kopogtatott is sok tudós és művészember Mátyás ajtaján, de volt közöttük sok furcsa szerzet is, mint például egy szerzetes, ki nemrég érkezett Németföldről és állítja bármiről képes hosszú szónoklatokat adni. A talján, és borsóhajígáló, aki képes egy kulcslyukon minden kezébe akadt borsószemet áthajítani. Viszont akad néha tengernyi kavics közt aranyrög is, mint például Mátyás udvari bolondja, kit a visegrádi alsó palotában hallgatott meg a király...
Részletek a videóban
Mesék Mátyás királyról: Furcsa látogatók
Link
MÁTYÁS KIRÁLY ARANYSZŐRŰ BÁRÁNYA
A burkus király megirigyelte Mátyás király aranyszőrű bárányát és elhatározta, hogy mindenáron megszerzi. Fogadást kötnek, hogy a bárányt őrző juhász, aki igazmondásáról híres - hazudik-e vagy sem. A burkus király lánya ravaszságával, no meg egy kis áldozattal megszerzi az aranyszőrű bárány bőrét -
A burkus király megirigyelte Mátyás király aranyszőrű bárányát és elhatározta, hogy mindenáron megszerzi. Fogadást kötnek, hogy a bárányt őrző juhász, aki igazmondásáról híres - hazudik-e vagy sem. A burkus király lánya ravaszságával, no meg egy kis áldozattal megszerzi az aranyszőrű bárány bőrét. A juhász búsul, szenved, a hazugság útvesztőjében egyre mélyebbre süllyed - mígnem mégiscsak az egyenes utat választja - elmondja az igazat, mi is történt az aranyszőrű báránnyal
Lásd Videó
Magyar népmesék: Mátyás király aranyszőrű báránya
Link
Link
Link
MÁTYÁS KIRÁLY GÖMÖRBEN
Egyszer Mátyás király Gömörben vendégeskedett. A helybéli nemesekkel mulatozott, vacsorázott. Itták a jó gömöri borokat. Emelgették az ékes-fényes aranykupákat. Éltették a királyt, ittak az ország boldogulására, ittak egymás egészségére. Áldották a hegyet, amelyik ilyen felséges levet eresztett. Csak egyről feledkeztek meg, a szegény emberről, aki a jó bort megtermelte. Megszólalt Mátyás király:
- Jó uraim, valakiről nem feledkeztünk meg a nagy áldomásban?
Törték a fejüket az urak, de semmi nem jutott eszükbe, amit, vagy akit éltetniük kellene.
- Hát a szegény szőlőmunkást nem áldjuk, akinek a jó bort köszönhetjük? - kérdezte a király.
- Arra nem gondolunk, aki a szőlőt megkapálta?
Összenéztek az urak. Az egyik megszólalt:
- Semmi az! Ahhoz nem kell ész.
- No, ha semmi, akkor holnap reggel kimegyünk valamennyien a hegyre kapálni! - mondta a király kemény hangon.
Az urak nem mertek ellenkezni. Másnap reggel Mátyás kivitte az urakat a szőlőbe, a hegyre. A parasztok éppen reggeliztek a fák alatt. Vöröshagyma, kenyér és szalonna volt az eledelük.
- Pfuj! De nagy szaggal vannak - fintorgott az egyik úr.
Mátyás király úgy tett, mintha nem hallotta volna, de nem eresztette el a füle mellett. Az urak elvették a munkások kapáit, s felkaptattak a meredek hegyoldalban. Mátyás úgy rendelkezett, hogy felülről lefelé kapáljanak. Természetesen ő is beállt a sorba. A nagypotrohos urak majd orra buktak a meredek lejtőkön, csorgott róluk a verejték. Kiguvadt a szemük a nagy igyekezetben. A király nem irgalmazott, délig hajtotta őket megállás nélkül. Délben végre letelepedhettek ők is egy kicsit az árnyékba. Meg is éheztek, meg is szomjaztak rettenetesen. Ki-ki elővette a tarisznyáját, amibe otthon a szolgák isten tudja miféle finomságokat csomagoltak. Mátyás király nem hagyta, hogy az urak a hazai sültekből, főttekből falatozzanak. Hagymát, kenyeret, szalonnát adott nekik. Amilyen éhesek voltak, még az is nagyon jólesett. Vizet ittak rá, s aztán újra kapálniuk kellett. Úgy érezték, soha nem jön el az este, hogy végre hazamehessenek. Ölte őket a szomjúság is, mert a vöröshagyma meg a szalonna kívánja a vizet. Na, valahogy csak eljött az este. A fáradt, izzadt urak alig bírtak hazavánszorogni.
- Semmi-e a kapálás? - kérdezte Mátyás király a tegnapi urat.
- Ó, uram, sose gondoltam volna, hogy ennyire nehéz munka ez, de ők bizonyára megszokták. Mátyás keserűen elmosolyodott. Kutyából nem lesz szalonna. Az urak soha nem fogják megérteni a szegények életét. Azok pedig fogadkoztak, hogy ezután gondolni fognak a föld népére is. Addig legalábbis gondoltak, míg Mátyás volt a király, de aztán hamarosan elfelejtették a gömöri leckét.
Mesék Mátyás királyról: Mátyás király Gömörben
Link
MÁTYÁS SZOLGÁI
Vízkereszt napján, az ajándékozás ünnepén megismerkedhetünk Mátyás környezetéhez tartozó tudósokkal, vitézekkel és egyszerű emberekkel. Talán ez a történet mutatja be leginkább a király felvilágosult és haladó szellemét.
Lásd: Videó
Mesék Mátyás királyról: Mátyás szolgái
Link
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Irodalom - Próza |
|
|
|
Címkék: továbbvonszolják, hagyományainkban, vendéglátójuktól, vendéglátójukhoz, elbeszélésekből, letelepedhettek, hazavánszorogni, dokumentumfilm, felköszöntötte, megparancsolta, igazmondásáról, morfondírozott, hazamehessenek, összevásárolta, megbotoztattál, kitakarítsanak, vendégeskedett, szorultságában, elváltoztatott, útvesztőjében, cigányasszony, elszállította, elbocsájtotta, megszólította, parasztruhába, ravaszságával, elfelejtették, megkenegettek, felcihelődött, természetesen, beszélgetését, szerénykedett, környezetéhez, szájhagyomány, királylánynak, legigényesebb, ország talán, sorozat következő, igaz mondó, cinkotai kántor, kolozsvári bíró, három bakkecske, négy ökör, nekeresdi bíró, névnapi jóslat, szájhagyomány útján, cinkotai kántorhoz, kopott ruhás, üveg bort, kántor megkérdezte, kántor semmit, vacsora fejében, MESÉK ÉS MONDÁK MÁTYÁS KIRÁLYRÓL, MESÉK ÉS MONDÁK Mátyás, Mesék Mátyás, Kecskeméti Stúdió, Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László, CINKOTAI KÁNTOR, Sándor Mátyás, Egyébként Budán, Sándor Mátyás”, Amint Mátyás, Budán Sándor Mátyást, Amikor Mátyás, Akkor Mátyás, Pothurszky Géza, HÁROM BAKKECSKE, MÁTYÁS KIRÁLY ÉS KOLOZSVÁRI BÍRÓ, Egyszer Mátyás, Mióta Mátyás, NEKERESDI BÍRÖK, NÉVNAPI JÓSLAT, Hunyadi Mátyás, MÁTYÁS KIRÁLY MEG AZ IGAZMONDÓ JUHÁSZ, EGYSZER VOLT BUDÁN KUTYAVÁSÁR, FURCSA LÁTOGATÓK, Budai Várpalota, MÁTYÁS KIRÁLY ARANYSZŐRŰ BÁRÁNYA, Lásd Videó, MÁTYÁS KIRÁLY GÖMÖRBEN, Megszólalt Mátyás, MÁTYÁS SZOLGÁI,
|
|
Offline
